Tikfa - UNREGISTERED VERSION

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Gyakran Ismételt Kérdések


MIÉRT FEJLESZTŐ JÁTSZÓHÁZ A NEVÜK? MILYEN JÁTSZÓHÁZ EZ?

A TIKFA elsősorban képességfejlesztő játszóház. Célja, hogy a gyerekek képességeit játékos foglalkozásokon fejlessze.

Nem hagyományos játszóház, nem csupán egy hely, ahol a szabadidőt játékkal tölthetjük, hanem olyan játszóház, ahol pedagógiai-fejlesztő munka folyik. A játék eszköze ennek a tevékenységnek.

Ebben a játszóházban a gyermekek önfeledten játszhatnak, és közben észrevétlenül tanulhatnak. Ni
ncs fekete pont, rossz jegy, nem kell teljesíteni. A játék biztosítja a gyermekeknek a tanuláshoz szükséges közeget. A játékokat a gyermek életkorához és megismert képességeihez igazítva, tudatosan alkalmazzuk célunk elérésében.

MI A FEJLESZTÉS? MIÉRT VAN SZÜKSÉGE EGY KISGYEREKNEK FEJLESZTÉSRE?

A fejlesztés részképességek edzése. Ilyen pl. a hallással, látással összefüggő észlelés, megkülönböztető képesség, lényegkiemelés és emlékezet, a sorrendemlékezet, a figyelem és koncentráció, a sorrendiség érzékelése, a térbeli és időbeli tájékozódás, az ok-okozati összefüggések felismerése, a különböző érzékcsatornákon bejövő ingerek összerendezése (intermodális integráció), a nagymozgás és a finommozgás, az egyensúly, a szem-kéz koordináció, stb.

Ezeken alapul az iskolai munka. Ezeken múlik a jövője.

Még csak kilenc hónapos gyermeke, hol van még az iskola? De vajon mászik-e a gyermek? Ha kimaradnak bizonyos mozgásfázisok, felgyorsult vagy lelassult mozgásfejlődés jellemzi gyermekét, nagy valószínűséggel később problémái lesznek.

Ahhoz, hogy az iskolai tanulási zavarokat elkerüljük, hogy ne alakuljon ki egyik területen sem képesség gyengeség, fejlesztésre van szükség.

Ha egy kisgyereknél időben felfedezzük a lemaradást, és foglalkozni kezdünk a problémás területtel, nem alakul ki tanulási nehézség vagy zavar.


A fejlesztés nem azonos a korrepetálással vagy a gyakorlással.

Gyakran mondják a tanítók és a szülők: „De hát annyit gyakoroltunk, és nincs eredmény!" Ez nem véletlen. Hiába gyakoroljuk az olvasást egy olyan gyermekkel, akinek részképesség gyengesége van (pl. nehezen tudja megkülönböztetni a hasonló betűket), nem történik minőségi változás. Csak kudarcot szül a sok hiábavaló erőfeszítés.

Egy példával élve: olyan ez, mint amikor egy gyermek elkezd úszni tanulni, és a környezete azt várja tőle, hogy első legyen egy úszóversenyen. Sok-sok edzésre lesz szükség, míg a kezdő úszó karjai megerősödnek, és elsajátítja a technikát. Az edző tudatos edzéstervvel, folyamatos, rendszeres munkával, fokozatosan éri el az eredményeket. Idő és ráfordított energia szükséges mindehhez. Ha nem jó a lábtempó, azon kell dolgozni. Ha nincs megfelelő erőnlét, erősítésre van szükség.

Ugye senki sem dobná bele úszni nem tudó gyermekét a mély vízbe, hogy ússzon? Hiába állnánk a medence szélén, hangosan biztatva őt, elsüllyedne. Pedig így éli meg egy elsős kisdiák, ha valamelyik iskolai részképességében gyengébb. Úgy érzi, elsüllyed.

EGÉSZSÉGES A GYERMEKEM. NEKI MIÉRT VAN SZÜKSÉGE FEJLESZTÉSRE?

Szülőkkel beszélgetve gyakran hallom, hogy azt mondják, az ő gyermeküknek nincs szüksége fejlesztő foglalkozásokra. Véleményem szerint minden gyereknek szüksége van tudatosan megtervezett, az életkorához és képességeihez igazított játékos tevékenységre.

Fejlesztésre nem csak a "problémás" gyerekeknek van szükségük.

Nincs olyan gyermek, akinek ne lenne szüksége képességeinek erősítésére, mint ahogy a sport vagy az egészséges életmód sem csupán túlsúlyos embereknek való. C vitamint sem csak akkor veszünk be, ha betegek vagyunk, hanem immunrendszerünk megerősítése, egészségünk megőrzése érdekében folyamatosan.

A részképességek gyengesége nem mindig nyilvánvaló. A gyermekorvos szerint testi fejlődése korának megfelelő, esetleg a gondozónő vagy az óvónő sem vesz észre semmi komoly problémát. A magas csoportlétszám miatt nem fordítható kellő figyelem az egyes gyerekek részképességeinek megfigyelésére. Az óvónők közül nem mindegyiknek van kellő tudása és tapasztalata e téren. (Amióta a foglalkozások nem kötelezőek a gyerekek részére, nem is kerülnek olyan játékhelyzetbe, ami nyilvánvalóvá tenné, hogy igenis baj van.)

Hogy van-e a gyermeknek lemaradása, azt a szakember tudja megállapítani.

Elengedhetetlen, hogy a szülő tisztában legyen gyermeke képességeivel, és tudja, hogy az adott életkorban éppen milyen játékokkal tudja leginkább gyermeke fejlődését elősegíteni.

Fontos, hogy a gyermek észlelését, figyelmét, emlékezetét, gondolkodását, mozgás- és beszédfejlődését, érzelmi és szociális érettségét figyelemmel kísérjük és fejlesszük.

A szülők nem mindig vannak tisztában azzal, gyermekük fejlődése megfelelő-e. Az édesanyákban néha kételyek merülnek fel ezzel kapcsolatban. Aggódnak, ezt megosztják a játszótéren más szülőkkel, megkérdezik a háziorvost, esetleg az óvónőt. Mindenki mást mond. A könyvek és az internet sokszor egymásnak ellentmondó információi még jobban megzavarják a szülőket.

Óhatatlanul is összehasonlítjuk csemetéinket más hasonló korú gyerekekkel. Nincs két egyforma gyermek, mindegyik kicsit eltérő tempóban fejlődik. Nem kell aggódni, ha az eltérés nem jelentős. De igenis szakértő szemre van szükség akkor, ha a legkisebb gyanú is felmerül, pl. ha a gyermek nem mászik még 8 hónapos korában sem, vagy nem jelennek meg az első szavak egy éves kora körül. Az orvos legyint rá:
"Majd kinövi, nem kell aggódni!"

Valóban kinövi?

Bizonyára minden gyermek feláll és elindul egyszer, beszélni is megtanul. Csakhogy később kihatása lehet a beszédre, a rajzkészségre, az óvodai létre, a szociális érettségre, gondolkodására, és súlyos részképesség gyengeséghez, esetleg tanulási zavarhoz vezethet a korábbi probléma. Ezért legjobb szakembert megkérdezni
, ha bármilyen eltérést veszünk észre.

A nagymama elhessegeti aggodalmunkat, és elmeséli, hogy a családban többen nem beszéltek még 3 évesen, nem kell aggódni. Az édesapa tudni sem akar arról, hogy az ő fiacskájának valami baja lehet: "Az én fiam nem hülye, nem kell neki gyógypedagógus!"

Fontos tény, hogy a tanulási zavarral diagnosztizált gyermekekre csaknem 100%-ban igaz, hogy csecsemőkorukban eltérően fejlődött a mozgásuk. Tudnunk kell, hogy 5 gyermekből 1 tanulási zavarral küzd az iskolában.

Ne késlekedjen, forduljon szakemberhez, ha kételyei merülnek fel gyermeke fejlődésével kapcsolatban!

MIÉRT FONTOS A PREVENCIÓ?

Nagyon fontos a prevenció, a megelőzés, hogy ne az általános iskolában derüljön ki, hogy gyermeke egy vagy több területen részképességzavarral küzd, amikor már kialakult tanulási zavarral küzd. Ha csak a második osztályban derül ki, hogy pl. diszlexiás a gyermek, már sokkal nehezebb eredményt elérni, lefaragni a hátrányokat. Pedig ennek egészen biztosan voltak előjelei, csak nem figyeltek fel rá. Már óvodás korában meg kellett volna kezdeni a prevenciós foglalkozásokat.

Minél kisebb a gyermek, annál inkább fejleszthető, annál képlékenyebb (javíthatóbb) minden képessége. Erre épül a korai fejlesztés pedagógiája.

FELTÉTLENÜL SZÜKSÉGES A FELMÉRÉS?

A felmérés az az alap, ami megmutatja a gyermek pillanatnyi állapotát, feltárja képességprofilját, felszínre hozza az esetleges defekteket. Meghatározza a fejlesztés célját, irányát, tempóját. Erre épülhet a fejlesztési terv.

Amikor fogfájással orvoshoz fordulunk, és ő fájdalomcsillapítót ad nekünk, átmenetileg a gyógyszer segít a fájdalom csillapításában. De nem szünteti meg annak okát. Arra van szükség, hogy megkeressük a baj gyökerét, pontosan tudjuk, hol a szuvas fog. Sokszor ehhez panoráma röntgenre van szükség, hogy nyilvánvalóvá váljon, milyen kezelés szükséges a baj gyökére. Ott kell elkezdeni a kezelést. Lehet, hogy csak egy tömésre lesz szükség. Ha nagyobb a baj, gyökérkezelést kell alkalmazni szükséges. Nagy kincs a jó diagnoszta! Nem találgat, nem ad találomra antibiotikumot, hanem kivizsgálja a beteget.

Amikor egy gyermeknél észrevesszük, hogy más, valamelyik területen
a többiektől lemaradt, meg kell találni, pontosan melyik az a terület, ami a problémát okozza.

Nem létezik általános fejlesztés, csak célzott, a gyermek képességeinek megismerése után megfogalmazott egyéni terv szerinti fejlesztés.

A képességfelmérés kb. 60 percet vesz igénybe. Először kérdéseket teszünk fel Önnek a terhességgel, a szüléssel, és gyermeke korai mozgás- és beszédfejlődésével kapcsolatban. Megfigyeljük gyermekét bizonyos játékok közben. Az eredményt rögzítjük, és írásban tájékoztatjuk Önt a megfigyeléseinkről. Fontos, hogy Ön pontosan értse, tisztán lássa a gyermek aktuális állapotát.

MINEK A BÉRLET? NEM LEHET CSAK NÉHA-NÉHA A JÁTSZÓHÁZBA JÁRNI?

De igen, lehet. A TIKFA Játszóháznak is vannak játszóházi alkalmai. De ez nem ugyanaz, mint a képességfejlesztő játszóház.

A fejlesztés csak abban az estben lesz eredményes, ha rendszeresen történik. Gondoljunk csak bele: ha elkezdünk edzeni, de csak néhanapján járunk az edzőterembe, hiába várjuk, hogy izmosodjunk. Nem lesz eredménye, csak a folyamatos, rendszeres munkának.

A fejlesztés tehát heti rendszerességgel, hosszú távon történik.

Csak abban az esetben várhatunk igazi változást, ha nem szakad meg a folyamat menete. A részképességek fejlesztésének eredménye néhány hónapon belül megmutatkozik. Hogy mennyi ideig tart, azt a gyermek állapota, problémáinak súlyossága határozza meg.

BENT LEHETEK A FOGLALKOZÁSON?

Teljesen érthető a szülők igénye, hogy láthassák gyermeküket a foglalkozásokon. Amíg kicsi a gyermek, természetesen a szülővel együtt vehet részt a foglalkozásokon (3 éves korig). Ekkortól azonban fokozatosan leválasztjuk őket az édesanyjukról, felkészítve őket az óvodai beszoktatásra is.

Mindannyian tudjuk, hogy a szülő jelenlétében a gyermek nem annyira tud koncentrálni, kiesik a tevékenységből. Ezért a nagyobb gyerekek már a szülő nélkül vesznek részt a foglalkozásokon.

Fontosnak tartom, hogy minden alkalommal tájékoztassam a szülőket arról, hogy milyen tevékenységek folytak a foglalkozáson, pontosan melyik részképesség fejlesztésére melyik játékot használtam. Erre minden foglalkozás utolsó 10 percében kerül sor.

A szülőket munkatársnak, partnernek tekintjük a munkánkban. Pontosan nyomon követhetik a foglalkozások menetét, és otthon folytatódhat a foglalkozásokon elsajátított játék gyakorlása.

A minden hónapban megtartott nyílt nap pedig lehetőséget ad a szülőknek, hogy betekintést nyerjenek a foglalkozásokba, és együtt játszhassanak gyermekükkel.


HETI HÁNY FOGLALKOZÁST JAVASOLNAK? MENNYI IDEIG ÉRDEMES JÁRNI?

Ha a lemaradás mértéke jelentős, heti 2 alkalmat javaslunk, hogy intenzív terápiás munkával jelentősen tudjuk csökkenteni a deficitet. Egyéb esetben heti egyszeri alkalom elégséges.

Az a tapasztalatom, hogy 1-2 hónap elteltével egyértelműen érzékelhető a változás.

Az eredményesség függ a problé
ma súlyosságától és az otthoni gyakorlás mértékétől is. A tapasztalatom az, hogy azoknál a gyerekeknél lehet megfigyelni nagy fejlődést, akikkel a szülők otthon folytatták a foglalkozásokon megtanult játékokat, gyakorlatokat.

FOGLALKOZNAK-E SNI-S GYEREKEKKEL?

"SNI-s gyerek" = sajátos nevelési igényű gyermek, nevelési tanácsadótól vagy szakértői bizottságtól kapott szakvélemény alapján.

Szakértelemmel és szeretettel várunk minden gyermeket, akár van szakvéleménye, akár nincs.

TUDNAK-E SEGÍTENI OLYAN GYEREKEKNEK, AKIK TANULÁSI PROBLÉMÁVAL KÜZDENEK?

Igen, tudunk segíteni. Azonban tudnunk kell, hogy a kialakult tanulási zavarokat enyhíteni lehet, "kikezelni" nem.

Sok múlik azon, mennyire súlyos pl. egy diszlexia, hány éves a gyermek, mennyire együttműködők a szülők.

Van olyan tanítványom, akivel időben elkezdődött a munka, és már alig észrevehető a zavar.

Minél hamarabb kezdjük el a terápiát, annál hatékonyabb segítséget nyújthatunk. Ezért a gyanújeleket komolyan kell venni, és szakemberhez fordulni.


Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz